A kutya emberismerete

Legutóbbi költözésünk (még exel közös) alkalmával első dolgom volt, hogy kutya legyen a kertben. Nem csupán azért mert a kertes házhoz hozzá tartozik, hanem mert egyik kissebbségünk (s itt nem az etióp programozó matematikusokra gondolok) esetén is jelentős visszatartó erővel bír. Úgy gondoltam, hogy mindegy milyen, tudjon ugatni, majd lesz egy kölyök mellé, akit Én választok ki, s nevelek fel.

Node kissé elkanyarodtunk. Tehát délutánra áthordtuk a cuccot, némi pakolászás, alap dolgok (tisztálkodó eszközök, ágynemű, tiszta ruha) előkeresése, s persze az ágyak összerakása után nyugovóra tértünk.

Másnap reggel Ex elindult az állatmenhelyre, hogy hoz egy házőrzőt. Ez nem is volt olyan egyszerű a részéről, ugyanis félt a kutyáktól.
Gondoltam nem kell részleteznem a feladatot számára. Tévedtem.
Ugyanis útközben vásárolt szájkosarat és pórázt (nem volt, mivel panelbe nem engedtem kutyát tartani), gondolván hogy tömegközlekedéssel hazahozza (épp nem volt autónk). Sikerült kiválasztania egy megfelelőnek tűnő ebet.
Annyi megkötésem volt, hogy közepes termetű, hosszú szőrű, s keverék legyen (persze ha lehet akkor viszonylag fiatal is). Elmondása alapján kétszer végigjárta a telepet. Már első alkalommal is dugdosta ki a mancsát 2 kutya (testvérek) a kenel rácsai közt. Másodszorra is igen barátságosan viselkedett. Hát őt választotta. Illetve a kutya választotta gazdájának, hogy egész pontosak legyünk...

Az egyik gondozó (akinek a kedvenc kutyája volt) megszánta, és elhozta a furgonnal. Úgyis szerette volna megnézni hogy az alapvető feltételek megvannak-e (zárt kerítés, kutyaól). Bár kutyaól címén csupán egy fa doboz volt (előző tulaj hagyta ott), úgy látta hogy megfelel. Illetve szerintem inkább úgy látta hogy megfelelünk gazdának. :-)

Mint említettem ex félt a kutyáktól. Így a kertbe is úgy ment ki egy ideig, hogy az ebnek mindig mondta (kissé hisztérikus hangon), hogy "ne gyere közelebb, ne gyere közelebb". Vera (mert hogy ez a neve) ezt tudomásul vette, s nem erőltette.
Csakhogy kiskorú kitalálta, hogy vigyék el a kutyát sétálni... Városi gyerek (volt akkor) no. Így elmentek boltba, s vitték a házőrzőt is. Ex az út egyik oldalán, gyerek a másikon, pórázzal a kezében. :-)
Lányom kinn maradt a bolt előtt, tanítgatta a kutyának, az ül parancsot (ahogy mutattam neki). Jött az egyik helyi alkoholista, s valamit magyarázott borgőzös hangon. Kis kedvenc egyből odaállt, s kicsit rávicsorgott.
Ex azt látta (épp akkor jött ki), hogy a kutya vicsorog, de ahogy a gyerek hozzászól egyből barátságos vele. Ettől kezdve elfogadta. Kicsit meg is lepődött, mert 1 hét alatt ilyet nem látott tőle, addig azt hitte teljesen jámbor.
Persze az hogy megszeresse még eltartott egy ideig, de az alap már megvolt.

Pár szóban Vera előéletéről.
2 hetes korában került be a menhelyre (testvérével s anyjával együtt). 2 éves volt mikor elhoztuk, tehát ott nőtt fel. Így például nem tud játszani... A szórakozás nála abban merül ki, hogy elrohan, majd vissza ahhoz aki épp foglalkozik vele, s ezt ismétli.
Immár 8 éve nálunk (illetve már csak ex-nél) van.

Valójában igazán nagy meglepetést szerzett, ugyanis jó házőrző, gyerekkel barátságos, s elég intelligens is. Persze van 1-2 bogara, de az elviselhető.

Nos kissebbségünk (s itt megint nem a hazánkban élő japán bálnavadászokra gondolok) hamar "belopta magát" a szívébe. Nem kellett 2 hét, s meggyűlölte őket. Holott azelőtt nem is ismerte ezt az embertípust, s erre nem tanította senki.

Első évben (felújítás során) megfordult nálunk jónéhány ember. Elsősorban szállítók. Volt aki idegenkedett tőle, volt aki egyből odament megsimogatni. Alapvetően amíg ott volt valamelyikünk, addig barátságos.
Előfordult azonban, hogy ott kellett hagyni különböző emberekkel. Első affér egy asztalossegéddel volt, akit nem fogadott el. Hordta be az ablakokat, hisz ez volt a dolga (míg főnökével benn rendeztük az anyagiakat).
Valamiért Vera viszont úgy döntött, hogy nem megbízható. Így megállította az udvar közepén, s onnan se előre, se hátra... Nem bántotta, csak elé állt s vicsorgott.
Mint később kiderült valóban nem volt becsületes.

Összesen 3 alalommal fordult elő, hogy kutyánk a fogait mutogatta idegen előtt...
Ezután akit nem akart beengedni, azzal már mi sem nagyon álltunk szóba :-)

Lényegesen jobb emberismerők, mint mi.

Majd el felejtettem.
Köszönöm ezúto is a Rex Kutyaotthon Alapítvány-nak a Vera nevű házi kedvenc/házőrzőt.

Azóta sajnos úgy tűnik, hogy nem szeretnének kutyákat örökbe adni, ugyanis 2 éve annyit kértek egy hasonló jószágért, amennyiért majdnem egy fajtiszta kölyökkutyát lehetne venni. Míg Vera esetében 500 Forintos jelképes összeggel megelégedtek...

Meglepetés !?

"Kedvenc" tárhely szolgáltatóm, ma ismét meglepett. Ahogy ez megszokott, ismét nem pozitív értelemben. Szerettem volna elkezdeni a munkát, s a szerver áll... Ahogy néztem egyébként, a szerverek 50-60%-a hol elindul, hol megáll
Mindezt sikerült akkorra időzíteniük, amikor a másik blogból már töröltem a bejegyzéseket, próbálom átirányítani ide az olvasóim.
Egy blog megnyitása is fél perc, ami egyáltalán nem terheli a szervert...

Köszönöm Web-Server Kft.

Utóirat. Aki teheti kerülje el a céget.

Hajócsipke könyvjelző

Ez az írás a régi blogról került át (aktualizálva), mint azon kevés írásaim eggyike, amit érdemesnek találtam rá, hogy áthozzam.

Körülbelül másfél éve terveztem, és iszonyú büszke voltam magamra. Akkoriban azt gondoltam, hogy ez a csúcs. Azóta még tanultam 1-2 dolgot... :-)

Időközben elkészítettem már néhányszor. Persze az hozzá tartozik, hogy elég vékony fonalból illik készíteni. Így valóban könyvjelző méretű lesz. s ami ugyanilyen fontos, elég vékony ahhoz hogy ne rongálja a könyvet.

Az elkészítése nem bonyolult, csak időigényes. Tehát a rajzon látható módon indultam el, s a szálakat nem kell eldolgozni (sőt meg kell hagyni 10-15cm hosszúra). Miután körbeértem, a másik két szállal együtt ezek fogják tartani a bojtot. Így már valószínűleg elég erős, s tartósan bírja az igénybevételt. Jó munkát.

Nyomtatók...

Avagy a gyártók pofátlansága

Kedvenc fórumomon is felvetődött, s ismerősnél is tapasztaltam, hogy a mai nyomtatóknál milyen szemérmetlen díjazással dolgoznak a cégek. Már nem elégednek meg az egyébként mocskosul drága tintapatronokból szerzett jövedelemmel, megpróbálnak folyamatosan arra kényszeríteni, hogy azt minél gyakrabban cseréld.

Kicsit tekintsünk vissza
Régebben (mondjuk 15 éve), még azt a megoldást alkalmazták, hogy nagyon olcsón eladták a nyomtatót (sokszor a gyártási költségeknél olcsóbban), hisz a tintapatronok árán kerestek. S akkoriban ezt be is vallották a gyártók, hogy részben ezért drága patron. Részben pedig azért, mert az ezzel készült nyomatok 100 évig megmaradnak...
Most így végignéztem itthon a különböző papírokat. Alig akad 10 éves (mármint ami házilag lett nyomtatva). Jellemzően 2-3 év a maximális élettartamuk. Most őszintén. Kit érdekel a 100 éves tinta élettartam otthoni használat esetén?
Egy cég esetén ez számíthat (mivel valamilyen érthetetlen okból még mindig papír alapú a bürokrácia...

Visszakanyarodva napjainkra...
Ma már ott tartunk, hogy haszonnal értékesítik a nyomtatókat. Extra profittal adják hozzá a tintát. Azonban ezzel már nem elégednek meg. Kitalálták, hogy az 1 éves tintapatronnal már ne akarjon működni a készülék (akkor sem ha egyébként akkor hámozod ki a műanyagból). Nem, nem figyelmeztet hogy esetleg romolhat a nyomat minősége. Egyszerűen bejelenti hogy vegyél másikat...
Persze ebből az úgynevezett multifunkciós készülékek sem maradnak ki. Ellenkezőleg. Itt még pofátlanabbak lehetnek. Ugyanis kifogyott, vagy lejárt szavatosságú patron esetén nem működik a scanner sem, illetve sok estben (ha van) a kártyaolvasó sem teszi a dolgát.

Érthetetlen dolog, hogy miért igényel a nyomtató program 200-300Mb-ot, vagy még ennél is többet, illetve 1 GHz-es processzort? A mai eszközökkel 2-3 oldalt képes maga a nyomtató is tárolni, majd önállóan a megfelelő mintában papírra köpködni a tintát. Tehát a számítógép feladata abban merül ki, hogy megfelelő sorrendbe rendezze az anyagot, s ezt eljuttassa a festéktüsszentőhöz. Ezt 200-300MHz-es processzor is képes lenne elvégezni (no persze rendesen megírt drájverrel, nem egy összegányolt vacakkal). Ha visszagondolsz Win 9x alatt ilyen gépeken is működtek tintasugarasok...

S ha ez még nem lenne elegendő... Egyre többször alkalmaznak a gyártók olyan megoldást, hogy számolják a kinyomtatott lapok számát. S ha Te olyan nyomtatót vásároltál ami 20000 oldal nyomtatására van hitelesítve, akkor 20100-20300 közt "tönkremegy". Valójában maga az eszköz még működne, csupán az elektronika tilt le, s egy hibaüzenetet kapsz hogy vidd szervízbe. (Aholis közlik, hogy az alkatrész szinte annyiba kerül mint egy új készülék, s azt persze nem ingyen fogják beszerelni sem.)
Tehát látszólag a Te döntésed, hogy újat vásárolsz (mert az jobban megéri), valójában birka módjára terelgetnek. Itt is.

Tapasztalatom szerint egyébként ebben az uzsora versenyben a HP az élenjáró. Elsőnek vezetik be (találják ki) az újabb sarcot, s a többi gyártó általában követi.

Archívum

A bal sávban található lenyitható vacakról.

Próbálom összehozni a blogot... (Kommenteket is lassan már kezeli a rendszer)
Az elsőre is világos volt, hogy valami menüt kell hozzá keresni. Csakhogy a legtöbbször ezt JavaScript-el oldják meg (Google is), ritkábban Flash animációval.
Ezt azonban a felhasználó biztonsági (vagy más) megfontolásból letilthatja. Ez tehát ismét nem járható út, hisz ilyenkor nem működne. Persze meg lehetne úgy írni, hogy ez esetben nyitva legyenek a menüpontok, azonban az nagy helyet foglal, és nem is túl barátságos.
Olyan megoldást kellett hát keresnem, ami csak html elemeket tartalmaz, és stílusfájllal (css) oldja meg a formázást. Végülis ezt megoldást találtam. Persze összeakadt a saját stílusfájlommal, és kissé át is kellett alakítani, de sikerült :-)
S igen. A fejlesztője elkövetett egy kis hibát, ami a forrásban maradt...
(Amit persze most nem találok...)
Nem, sajnos nem magamtól jöttem rá, a html validátor figyelmeztetett.
Ezután persze még egy összetett ciklusba kellett az egészet lekódolni, hogy a tényleges adatokat jelenítse meg. Ez egy viszonylag egyszerű történet, ha nem vagyok fáradt... Így viszont kínszenvedés volt. Hol egy pontosvessző maradt le, hol más változókat adtam meg, stb.

Persze még itt is kellene kicsit finomítani a kódon, hogy szép és gyors legyen. A kinézeten gyakorlatilag csak annyi lenne, hogy a + és - jel kicsit magasabbra kerüljön, esetleg sorokat összetolni, s hasonlók. A sebesség alatt pedig azt értem, hogy egyetlen kép fájlt használjon. (Ebből ugye rögtön következik, hogy most 2-vel dolgozik.) Ez akkor okoz gondot, ha betölti a böngésző az oldalt, és a felhasználó első alkalommal kattint a + jelre. Ekkor lenyílik a menü, és a háttérben megpróbálja letölteni a - jelet (képet). Azonban ha vacakol az internet kapcsolat, akkor kissé döcögős lesz az oldal megjelenítés (a következő kattintáskor már nem, hisz már egyszer letöltötte). Ezt úgy is el lehet kerülni, hogy egyetlen képen van a két jel, s a stílusfájlban megadom hogy melyik részét jelenítse meg a képnek. Ezt ugyan kicsit bonyolultabb lekódolni, azonban kevesebb fájlt igényel.
Valójában ezt a problémát egyszerűen meg is lehet kerülni. Amennyiben azt a megoldást követem amit a blog motorok általában, hogy az utolsó bejegyzéshez tartozó év és hónap nyitva van, akkor a probléma megszűnt... (hiszen az oldal letöltésekor már ezt is menti)

Tehát jelenleg a kód faragásban a fejszés rész van folyamatban, mikor is fontosabb hogy az oldal működjön, mint a kód kinézete (persze alap dolgok azonnal a helyükre kerülnek). Finomabb szerszámokkal, és csiszolgatással ráérek később foglalkozni.
Körülbelül olyan ez, mint költözéskor. Kit érdekel, hogy a virágtartó nincs lefestve, ha nincs még beépítve az ablak :-) ...
Persze az utolsó simítások fogják megadni a lakás hangulatát, ami az ott lakóknak fontos. A külső szemlélő ebből nem lát semmit, hisz kívülről ugyanaz a látvány fogadja.

S gondolatban egy újabb rosszpontot osztok ki a Firefox-nak. A jól megszokott kiegészítők nem működnek az új verzió alatt (kb. fél éve nem kódoltam, így eddig nem is voltak fenn). Ami elérhető azt nehézkes kezelni, vagy nem ad megfelelő információt...