Hajócska fából,

ahogyan én készítem.

Nem minden lépést fotóztam, ezt idővel pótolni fogom. Most egy "normál" méretű hajócskán fogom bemutatni a készítés lépéseit.

Laminálással kezdem (erről még nincs fotó). Tehát fogom a furnért, ami egy 0,6-0,8mm vastag fa lemez. Szükség esetén méretre vágom. Ezt nem cifrázom túl, egy régi szabó ollót használok erre a célra.
Persze itt figyelni kell, hogy a levágott darab széleivel nagyjából párhuzamosan fusson a fa száliránya.
Majd a jelemzően 3 lap közül kettőt bekenek faipari ragasztóval (PVA ragasztót használok, ez egy vizes bázisú ragasztó). Egymásra helyezem a lapokat, papírt teszek rá (közönséges fénymásoló papír), majd mehet a présbe.

Jelenleg ezt használom, mint prést. Tehát egy hevederből készült valamit láthatsz a képen. Ez feszíti rá a fa hengerre a furnért. Magát a hevedert parketta darabokkal, és a két sárga színű ékkel feszítem ki. A papír arra kellett, hogy a furnérok közül kitüremkedő ragasztót felfogja. A heveder célja nem csupán a felesleges ragasztó eltávoítása, ennek a ragasztónak is szüksége van a kötés alatt arra, hogy összepréseljék a ragasztandó darabokat. Nos ez nem a végleges megoldás, itt már kezdettől fogva más volt a terv, azonban arra még nem jutott időm. :-) Ezért is van a henger két végén egy acéltengely vége.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért ilyen középkori módszerrel dolgozom, hisz lehetne vákummal is préselni. Nos lehetne, azonban teljesen értelmetlen beruházás lenne. Nem elég, hogy meg kellene venni a nem olcsó vákumszivattyút, de rendszeresen újabb beruházásokra lenne szükség a fogyó anyagok pótlására (vákumtasak és hasonlók). Ez a sokak által lenézett módszer jelen esetben gazdaságosabb, s megkockáztatom, hogy gyorsabb is.
A présben marad az anyag 1 teljes napig, míg a ragasztó megköt.

Következhet a szárítás. Kiveszem a présből a hajlított lapot, s eltávolítom róla a papírt. Illetve a kitüremkedett ragasztó egy tapétavágó kés (sniccer) segítségével eltávolítom, levágom. Majd a szárító hengerre egyszerűen fonallal rögzítem a már íves darabot. Mint a képen látod, maga a szárító henger egy lécekből ragasztott építmény. Igen, idővel le kell majd cserélnem a darabok rögzítését valamilyen hálóra, ami újra felhasználható...
Nos ez ebben az állapotban marad legalább 21 napig. Ez tapasztalati érték, kísérletezés közben derült ki, hogy minimum ennyi időre van szüksége a fának a száradáshoz. Valójában ha felvágnám akkor gyorsabban száradna, mivel szinte csak a fa bütüjén (ahol keresztbe vannak elvágva a fa rostjai) keresztül szárad, azonban ebben az esetben gondot okozna a darabok rögzítése.
Igen, a fotón a nagy, és a kis méretű hajócskához való szárító sablon látszik.

Nos amint megszáradt az alapanyag, leveszem a szárítóhengerről, s további 7 napon keresztül szabadon hagyom. Tehát csak egymásra dobálva hagyom pihenni. Amennyiben az anyag mozogni, vetemedni akar, akkor az még ilyenkor derüljön ki. Jellemzően egyébként az első két napban kiderül ha gond van vele... Így azoknak a daraboknak a további feldolgozására már nem vesztegetek időt. Körülbelül minden 10. darab ilyen. Már ezek hasznosítására is van tervem... :-)

Időközben kicsit foglalkozom a középső lappal is, ami a két lap közt van.
Tehát előre ledarabolom, és csiszolom a ragasztandó felületeket. A daraboláshoz szúrófűrészt (dekopir) használok. Valójában körfűrész jobb lenne, azonban olyat amilyenre szükségem lenne (későbbi tervekhez is), nem kapható a kereskedelemben, tehát azt majd meg kell építenem.
Eltértem a tárgytól...

Fogom tehát a csiszológépet... Mint a képen látszik, ez valójában nem csiszológép, túl magas a fordulatszáma, ezért nagyon durva csiszolópapírt használok, hogy ne égesse a fát. Már beszereztem megfelelő gépet, csak az asztalt kell megépíteni hozzá. A megfelelő lyukakhoz odaírtam, hogy milyen méretet fog csiszolni... :-)

Két sablonnal csiszolom ezeket a lapokat. Mindkettő látszik a képen. A csavar amit látsz megy az asztalon lévő megfelelő lyukba, s e körül forgatom majd, ez adja a csiszolt felület ívét. Igen, egész egyszerűen ujjal belenyomom a segédeszközbe a kis fadarabot, s így átcsiszolom. Odafigyelést igényel, mert ez a papír lazán lecsiszolná az ujjam is... A két segédeszköz közt csupán a bevágás vége különbözik. Az elsőnek egyenes a vége, hisz amit csiszolni szeretnék az is egyenes még. A másodiknak íves a kivágás, hogy a már megcsiszolt lap oda illeszkedjen (s kicsit kisebb is a kivágás, hogy még középről is csiszoljon picit).

Tehát az első darabnak egyenes az a felülete, ahová a kis lap vége kerül. Egyedül arra kell figyelni, hogy a vágott rész "szőrös" fele ahogyan a képen is látszik felülre kerüljön.
Hisz csupán ebben az esetben garantálható, hogy a csiszolt felület valóban merőleges legyen.

Ezután a másik sablonnal megcsiszolom a kis lapom másik felét is. Itt csupán arra kell figyelnem, hogy ugyanabba a lyukba tegyem a kis segédeszközt amiben a másik is volt.
Mint az sejthető, nem darabonként váltogatom a sablont. Megcsiszolok 20-30 darabot, majd sablon csere, s a másik felét is lecsiszolom. Nyilván azokból a méretekből készítek ami kezd elfogyni...

Következhet a laminált lapok feldarabolása. Egy sablonnal felrajzolom a darabokat, és lombfűrésszel kivágom. S a vágott élt picit meg is csiszolom, épp csak annyira, hogy később ne menjen szálka a kezembe (tapasztalat :-) ).

Két lap végét lereszelem. Persze ellenőrzöm, hogy ugyanolyan hosszú legyen a két darab...

Majd a lapok belső élének végét lekerekítem kicsit (a jobb oldali lapon látszik). Erre azért van szükség, hogy a végük valóban egymáshoz feszüljön. S azért kerekítem kicsit, mert lehetetlen pontosan egyenesbe reszelni. Összeillesztés után a lap széleinél így egy kis rés fog keletkezni, ám ez nem hogy zavaró lenne, még egy kicsit reszelni is fogok rajta, hogy a fonal könnybben átcsússzon... De erről később.

Ismét ideje kicsit a középső lappal foglalkozi. Fogom az egyik lapot, ráteszek egy tetszőlegesen választott középső lapot, majd ráteszem a másik lapot is. A középső lap, és a felső lap közt kb. 2mm hézagnak kell lennie. Amennyiben ez nem így van, akkor a középső lapot cserélem megfelelő méretűre.
Szemfülesebbek kiszúrhatják, hogy már készre van reszelve a középső lap amivel fotóztam... Igen, kicsit későn jutott eszembe, hogy képre is szükségem lenne...

A középső lap két élét lereszelem, lekerekítem, és az éleket megcsiszolom. Valójában így már fel lehetne használni, hisz funkcióját betölti. Azonban egy kis csinosítás nem árt :-)
A további reszelgetés nem csupán esztétikai jellegű, funkcióban is hozzátesz. Amit a továbbiakban lereszelek, arra nincs igazán szükség a stabilitáshoz. Azonban annyival könnyebb lesz a hajócska, vagy több fonal fér rá, kinek melyik a lényegesebb. Igen, jópár hajócskát összetörtem azért, hogy valóban nem okoz-e gondot, hogy elvékonyítom...

Mivel nagyon kis fadarabról van szó, készítettem egy segédeszközt. Tehát a kép jobb oldalán lévő lapot benyomva, az rögzíti a kis lapot. Egyszerűen azzal, hogy kézbe veszem, már rögzítettem, s mehet a reszelés...

Így néz ki, miután mindkét oldalon megreszeltem. A jobb oldalon talán kicsit látványosabb. Igen, régebben kettéfűrészeltem ezért egy hajócskát. Mentségemre szól, hogy hibás darab volt... :-)
Sajnos a reszelést nem tudom mással helyettesíteni. Próbáltam kis csiszológéppel (a' la Dremel), de nem volt gyorsabb, csak nagyobb port csinált...

S akkor a középső lap két szélének a lekerekítése... Inkább előtte-utána fotó. Ez csak azért kell, hogy befejezettnek tűnjön, ne olyan félkész valaminek.

Magáról az összeállításról nem tudok fotót mutatni. Egyszerűen annyira gyorsan kell dolgozni, hogy nincs ilyesmire idő... Tehát fogom a középső lapot, rákenek egy kis ragasztót, ráteszem az egyik lapra, ellenőrzöm, hogy középen legyen. Majd a középső lap másik felét is beragasztózom, és a másik lapot fölé teszem (a két végét egymáshoz illesztem), mehet rá az enyvezőcsipesz, majd mégegy. A kitüremkedett ragasztót egy kis fadarabbal letörlöm (gyufaszál méretű).
Legalább 20 óráig marad így. Tehát a lapok kivágásával, összeállítással, ragasztó száradásával elmegy egy újabb nap...

Ezután egy reszelővel az éleket lesimítom. S persze figyelek rá, hogy a két lapot egymáshoz reszeljem, valamint arra is, hogy szép ívesek legyenek a lapok.

Majd a hajócska két végét lekerekítem, tehát megreszelem, az orrát gömbölyűre.

A lapok belső éleit lecsiszolom.

Majd a lapok külső felületét, s az éleit is átcsiszolom. A hegyéről sem szabad megfeledkeznem.

A két lap közt a hegyén egy háromszög reszelővel kicsit áttolom. A bal oldal az eredeti, a jobb oldal már reszelés után. Nem tudom mennyire látszik. Erre azért van szükség, hogy a fonal könnyebben betaláljon a két lap közé. S igen, ezért nem számított, hogy ívesre reszeltem a két lapot összeállítás előtt, hisz most méginkább kitágítottam a már meglévő rést. Legalábbis a széleken, hisz a hajócska hegyének közepén továbbra is összeérnek a lapok természetesen.

Következhet a középső lapra a lyuk kifúrása. Ezt egy egyszerű Dremel utánzattal végzem, majd a képen látható sülyesztő fúróval (zenkoló) kicsit leveszem a lyuk szélének az élét. Egyszerűen fogom a zenkolót, odanyomom, és kézzel megforgatom. A sima fúrószár nem jó erre a célra, mert belemar a középső lapba. Ennek az eszköznek nem csak két éle van, ilyenekre találták ki (s persze a csavarfej helyének kialakítására).

Jöhet a lakkozás. Ehhez jelenleg ecsetet használok. Vagy valami olyasmit :-)
Egész egyszerűen nem vagyok hajlandó megvásárlni a vékony ecsetet, ugyanis drága. Veszek egy nagy ecsetet, azt szétszedem, s fonallal vagy cérnával összekötök belőle egy kis pamacsot. Eltart 1-2 percig, s kb. 100 foritot spóroltam. Egyszerre 20-30 hajócskát lakkozok. Az ecsetet nem éri meg kimosni, ugyanis többe kerülne a higító, mint maga a pemzli... A lakkrétegek közt vízbe teszem. A víz ugyan nem oldja a lakkot, ám nem hagyja megötni sem.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem fújom a lakkot. Az ok egyszerű. Nem igazán lehet... Oldószeres, selyemfényű, vagy matt lakkot használok (az olcsóbb fényes lakkot kerülöm, ugyanis csúszós lenne tőle a hajócska). A szóráshoz tehát fel kellene higítanom. Azonban az a szomorú tapasztalat, hogy amint elkezdem higítani, elkezd fényesedni is a lakk...
Tehát lekenem a hajócska belső felét, s az egyik külsőt. A másikat azért nem, mert azt az oldalt teszem le. Második lakkrétegnél ismét lekenem a hajócska belselyét, s a másik külső oldalt. Harmadik lakkozáskor már csak az egyik külső lapot, negyediknél pedig a másik külső lapot... A lakk rétegek száradása miatt ez 2 nap (első nap reggel reszelem, csiszolom, majd rögtön lakkozhatom is).

Már csupán a hajócska két hegye közé befolyt lakk eltávolítása van hátra. Tehát tapétavágó kés tompább felét áttolom párszor a hajócska lapjai közt. Ellenőrzöm, hogy a középső lyuk nincs-e tele ragasztóval (amennyiben igen, akkor egy zsákvarró tűvel megoldom a problémát). Ez akkor fordulhat elő, ha fáradtan lakkoztam. Ugyanis mikor lekenem a belső oldalt, akkor egyszerűen ráfújok erre a kis lyukra, s máris tiszta.
Majd ismét két nap száradás következik, hogy a lakk elnyerje végső keménységét. Még így is összeragad a hajócska hegye, ám ezt vagy a fonal kiviszi, vagy kicsit szétfeszítve a lapokat elpattan már.

Tehát attól a pillanattól, hogy a kezembe fogom a furnért, hogy akkor alkosunk valamit, addig míg valakinek a kezébe adhatom a kézimunkaeszközt 35 nap telik el legalább. Persze mint látható nem dolgozom végig, csupán ennyivel előre kell gondolkodnom, hogy milyen anyagból, mekkora hajócskát szeretnék készíteni.