Gondolataim örökségünkről.

S mindez meddig terjedjen, hol húzódik a határ.

Jellemzően parázs vita szokott kialakulni a fórumokon, hogy meddig terjed a mintakincsünk iránti tisztelet. Vagy ha úgy tetszik mennyire tiszteljük őseink, s az általuk örökül hagyott javakat.
Alapvetően két véglet szokott megjelenni:
1; Egyáltalán nem nyúlhatunk hozzá, s csak a fennmaradt mintákat másolhatjuk, s azt is szigorúan ugyanazon funkcióra.
2; Mindent meg lehet tenni a mintákkal, hisz immár a miénk...
Nos mindkét félnek részben igaza van. S persze a világ sem fekete-fehér, így itt is meg kell találni egy egészséges egyensúlyt.

Elárulom, nem fogom senki helyett meghozni ezt a döntést. Egyszerűen leírom Én hogy gondolom.
Ezzel lehet egyetérteni, vagy vitatni. Ráadásként csak a jelenlegi világszemléletem tükrözi, s idővel változhat is.
Persze ezen írásom a leszámolható mintákra vonatkozik (keresztszemes, varrottas), a szálán varrott hímzés (pld. kalocsai) nem vonatkozik, ott kicsit szigorúbb szabályokat követnék.

Számomra elég sok minden elfogadható, ugyanis mintakincsünk nagyrészt kezdett feledésbe merülni. Így szinte már annak is örülni kell, ha valaki egyáltalán veszi a fáradtságot hogy "ráguglizzon".
Persze ez annak tükrében hogy az utóbbi 20 év kormányai szerint mindez "túlzott magyarkodás" (s véletlen sem az a dolguk ezeknek a gyökereknek hogy támogassák), valamint a '60-'70-s évek rossz emlékű "mindenhova magyar mintát" után ez nem is oly meglepő...

Véleményem szerint használjuk ezeket a mintákat nyugodtan.
Persze jó lenne némi tisztelettel hozzányúlni mintakincsünkhöz, azonban ennek kialakulásához időre van szükség. Később majd kiderül melyik minták maradnak fenn, s mik kerülnek a virtuális süllyesztőbe. A közösségnek jellemzően van annyi ízlése hogy kiválassza a jól sikerült mintákat. Ezekben jellemzően a mitakincsünk megújul, de javarészt hűen tükrözi hagyományaink. Legtöbbször persze ez nem is tudatosul, csupán a tudatalattink tetszik-nem tetszik szintű válasza.

Mint említettem a másik véglet szerint, ezek a minták múzeumba valók, s érinthetetlenek... Így gyakran azzal a véleménnyel találkozom, hogy jobban kellene őriznem mintakincsünk (a'la disznó elé a gyöngyöt), s nem így szabadon elérhetővé tenni. Szerény véleményem szerint azonban ezeknek a mintáknak igenis szüksége van a megújulásra. Anyanyelvünk esetében ugyanezt természetesnek tekintjük. Persze mindig vannak kísérletek hogy rákényszerítenek valamit a "köznépre", ezek egy része megmarad, de többsége -szerencsére- elfelejtődik...
Mostanában gyakran látni különböző blogokon, hogy nem a megszokott színekkel hímzik a hagyományos mintákat, esetleg melírozott fonalat használnak. Szerintem ez nem bűn. Valószínűleg őseink ugyanígy kihasználták volna ezt a lehetőséget ha módjukban áll.

Tehát arra buzdítok továbbra is mindenkit, hogy bátran nyúljon vissza hagyományainkhoz. Tervezzen újabb mintákat a régiek felhasználásával, vagy csak gyönyörködjön bennük. Hímezzen ilyeneket, vagy kis minta részeket "csempésszen" be a modern mintákba.

Budapest: 2013.01.29

Megosztás Google Buzz-on Del.icio.us-hez ad Megosztás Digg-en Hozzáadás a Google könyvjelzőkhöz Megosztás MySpace-en Hozzáadás MSN könyvjelzőkhöz Hozzáadás Yahoo! könyvjelzőkhöz Reddit StumbleUpon

© 2003-2013 Antal László
Valid Robots.txt XHTML 1.0 CSS 2.1 WCAG 1.0 XHTML 1.0 (WDG) CSS 2.1 (WDG) Akadálymentes oldal (link a paramédia weboldalra) I ¦ Validator [Valid RSS]
elektronikus levél az oldal szerkesztőjének RSS hírcsatorna is elérhető Ugrás a nyitólapra. Vendégkönyv... Az oldal blogja...