Magyar Népművészet VII
Székely hímzések
I Csíkmegyeiek
Összeállította: Dr. Viski Károly
Kézirat
1924
Ezeket a mintákat a Néprajzi múzeum tette szabadon elérhetővé.
Az oldalról letöltheted az eredeti könyvet pdf formátumban, illetve IDE kattintva is le tudod tölteni. (kizárólag Adobe Acrobat programmal működik, pl. Foxit reader nem tudja megnyitni)
A képek melletti szövegek az eredeti műből vannak, mindenféle változtatás nélkül vettem át, valamint a mintarajzokon a vélt hibákat sem javítottam. A zárójelben tett szám, a múzeum leltári száma.
Az eredeti mű szabadon terjeszthető.
Az újrarajzolt mintát saját célra ingyen felhasználhatod, másolhatod és tárolhatod. Amennyiben továbbadod (pl. a saját oldaladon szeretnéd elhelyezni), akkor az oldalam jelöld meg mint forrást. Természetesen nem kérhetsz pénzt a mintákért! (részletek a jogi nyilatkozatban)
Bár a székelység a művészkedés egyik-másik ágazatában bármely hazai csoporttal kiállja a versenyt, hímzéseivel nem jutott olyan nevezetességre, mint némely más magyar vidék, például az ugyancsak erdélyi Kalotaszeg vagy Torockó. Kétségtelen, hogy hímzéseinek rajzolatában kevesebb a képzelet s a díszítő-elemek halmozása vagy éppen zsúfolása nem tartozik jellemzői közé. Viszont a számításba vett tér szabatos fölrészelése, a díszítőelemek takarékos, de hangsúlyos elhelyezése, a rajz geometriai alapozása avatott tervező kézre vall.
E szerényebb, de takaros hímződíszítésnek nyilván az az oka, hogy a székely testi fehérneműn, sőt általában a ruhafélén (- a csángóság s némely vidék mejjrevalói kvételével -) majdnem soha sincs hímzés s hogy általában a székely nép öltözete egyike a legegyszerűbbeknek, különösen a férfinépé. Holott a magyarságnak színben, ékítményben legbujább gazdaságú hímzései ruhaneműn virágzottak ki: szűrön, bundafélén, főkötőn, kötényen stb. A székely hímzés a lakás díszítését szolgálja: a vetett ágyak párnái, derékaljai (párnacsúp, derékaljcsúp),lepedőszélei s a mennyezetre vízszint függesztett akasztórudak rudravaló nagy fehér területeit teszi színes mezőkké.
De nyiatkozik az egyszerűségben, különösen a keleti székelység területén - ahonnan itt bemutatott hímzéseink valók - bizonyos konzervatizmus is, mely még nem szabadította fel ez asszonynépet a szövés derékszögben járó fonalainak geometriai alapjairól. Azonban már jóval túl van azon a szinten ahol például az ugyancsak jeles hímző oláh szomszédai vannak, akiknek hímzései, például inghímzései dús rakottsága tulajdonképpen nem egyébb, mint színnel és díszítménnyel megtömött fejlett szövőművészetük ékességeinek tűzéssel, hímzővarrással való utánzása. (Oly egyetemes tünemény ez, amellyel mndenütt találkozunk, ha új anyag vagy technka váltja fel a régit. Ilyenkor a régi anyagra és technikára alkalmas formák és díszítmények az újban is tovább élnek bizonyos átmeneti időtartamig.) A székely hímzés e fokozaton már fölülemelkedett, de az ősi alapok ma is szemmelláthatók geometrikus ízű díszítményein. Ez ősi eredetre utal a díszített terület két egyenes vonal közé zárt sávszerűsége is, mely általában a szőtteményekre jellemző. Viszont szembetűnő, hogy ez ősi módú ékítés új járuléka, a sávok két záróvonalára - többnyire kevésbé szervesen - rakosgatott külső széldíszítmény mindig virág. Ez az egész magyarság enemű hímzésit jellemzi. A díszítménysávra mintegy ránövesztett e virágok csak akkor maradnak el, ha már a fő díszítmény, maga a széles sáv is virágelemekből alakul (l. Rábaközi hímzések. Magyar Népművészet I.). Erre már az itt közölt székelyek közt is vannak igen tanúlságos - mert szerény megindulást jelző - darabok. (L. 7., 8., 25. s fele részben: 14. táblát.)
A hímzések alapja vászon, a hímzőanyag színes pamut; az öltés agyobb részben ínvarrás, kisebb részben keresztszemes. (Tábláinkon ez utóbbiak keresztszemes vonakázással vannak jelölve.) A hímzőpamut színe kék vagy piros. Keverten pirossal és kékkel mindössze három darab készült.
![[Valid RSS]](../stilus/valid-rss.png "Validate my RSS feed"){kind=small}
