Szabadalmak

Avagy ha pénzed van, mindent szabad.

A Samsung és Apple közötti persorozat ismét ráirányította kicsit a figyelmet a jogi anomáliákra. Már szinte azon vitatkoznak, hogy kinek is van joga téglalap alakú eszközöket gyártani (ahogyan a Samsung megfogalmazta)...

Kis visszatekintéssel kell kezdenünk ismét. Valamikor az ipari forradalom idején felmerült az igény, hogy valamiféle védelmet kellene biztosítani a szellemi termékeknek.
Ekkor még egy teljesen jogos igényre épült a történet, hisz a levelezés felgyorsulásával illetve az új találmányokkal (telefon) már könnyebb lett a kommunikáció. Illetve sok esetben megszűnt a közvetlen kapcsolat két "kutató" közt. Addig ugye a tanulás illetve tapasztalatcsere abból állt, hogy egyik fél -jellemzően a tanuló- elutazott, s a tanuló és mestere találkozott. Egy ideig együtt éltek és dolgoztak, míg a tudást át nem sikerült adni. Azonban a tudás mellett egy másik fontos értéket is kapott, aki tanult. Megértette, hogy mennyi munka illetve idő volt kitalálni és tökéletesíteni a megoldást. Tehát mai értelemben vett kutatók, (akik főállásban dolgoznak egy adott probléma megoldásán/tökéletesítésén, illetve újabb elméleteket gyártanak) nem is léteztek nagy számban. Voltak ugyan néhányan, akiket egy-egy földesúr, vagy az egyház finanszírozott de nem ez volt a jellemző. Azonban ők is inkább a reneszánsz embertípust képviselték, akik elég széles látókörrel, rengeteg ötlettel dolgoztak, s egymaguk vitték előre a teljes területet.

Az ipari forradalommal megszülettek lassan a kutatók, s ezzel együtt a személyes kapcsolat is gyakorlatilag megszűnt. Ezért volt szükség a szabadalmi rendszerre, hogy a befektetett munkát elismerjék/elismertessék. Akkoriban még gondosan leírták az új szabadalom lényegét, tervrajzokkal, vázlatokkal illusztrálták, s egy minimális pénz befizetésével ezt levédették. Egyre inkább felgyorsult a fejlődés is, s a kutatási területek is egyre inkább szétváltak. Tehát gyakorlatilag már a legtöbb kutató nem látta át az egészet. (Persze mindig akad kivétel, pl. Marie Curie)

Azonban valamikor az 50-s években rájöttek, hogy ez bizony jelentős üzlet. Így felgyorsult a szabadalmak adás-vétele. S mivel a különböző érdekcsoportok szerettek volna ebből egyre nagyobb profitra szert tenni.
Így nyomást gyakoroltak a közvéleményre, illetve a kormányokra (elsősorban a USA-ban), hogy tágítsák a szabadalmaztatható megoldások körét. Mindezt azzal indokolták, hogy a hosszú időt igénybe vevő kutatások (pl. egy új fajta mikroprocesszor kifejlesztése) jelentős időt és pénzt emészt fel, s ez csak akkor térül meg, ha már a fejlesztés megkezdésekor védeni tudják. Így egyre kevésbé volt szükség arra, hogy egy konkrét megoldást mutassanak fel, elég volt leírni egy elképzelést, s azt le lehetett védetni.
Sőt... Újabban teljes DNS mintákat is. Valamelyik cég néhány éve elkészítette két ember teljes genetikai térképét. Majd ezt levédette. Az érintettek természetesen ehhez hozzájárultak. Azonban esetleg a gyermekeiket már perbe foghatják, hisz amennyiben gyereket vállalnak, akkor megsértik a cég szabadalmát. Hiába gondolja mindenki hogy ez agyrém, a törvény mást mond...

Mára ez odáig fejlődött, hogy elegendő azt leírnod hogy egy gömb alakú kommunikációs eszköz. Ezt 20-30 millió forint kíséretében beadod (nagyságrendileg ennyi a világszabadalom), s 5 évre védve van. Amennyiben ezt 5-6 mértani formával megismétled, akkor gyakorlatilag lefedted a piacot, s biztosan lesz aki megsérti (ez esetben már biztosított a jövedelmed...) Ugyanakkor gyakorlatilag kizárják, hogy egy hétköznapi ember megvédhesse a szellemi termékét. Ha összegyűjti is a pénzt a szabadalomra, valószínűleg ebből nem lesz annyi bevétele (nem lesz pénze nagy mennyiségben gyártatni és értékesíteni), hogy 5 év múlva megújítsa. Illetve a szabadalmi pert ott kell beadni, ahol a jogsértés történt. Ez pedig ismét jeletős összegre rúghat.

Ha végiggondolod, az utóbbi néhány évtizedben gyakorlatilag nincs fejlődés. Persze ezt legtöbbször nem veszi észre az átlag halandó, mivel egyre gyorsabb számítógépek jönnek, újabb nagyobb tudású mobiltelefonokat használunk stb. Azonban csupán a meglévő technológiát finomítják, foltozgatják, semmiféle jelentős felfedezés nem történt... Ugyanazon elvek alapján működik ma is a számítógép (Neumann János), a jól megszokott rádiófrekvenciás eszköz a mobiltelefon illetve televíziózás, stb. Még a mostanában felkapott holografikus adattárolás is elég régi (1947, Gábor Dénes), az más kérdés hogy nem adattárolásra használták eredetileg... Persze lehet azt mondani, hogy már mindent feltaláltak. Ez esetben azonban gyakorlatilag mindent tudunk. Tehát biztosan meg tudod mondani mi a szellem, esetleg érzékelni is tudjuk a jelenlétét? Nyilván hétköznapi a teleportálás, s közel fénysebességgel (esetleg gyorsabban) tudják az űrhajók megközelíteni a föld típusú bolygókat.
Esetleg ez nem így van?
S ez esetben bár Sci-fi irodalomban megszokott példákat mondtam, egyáltalán nem ez a vége (avagy én sem látok a jövőbe...)

Mondok egy nagyon egyszerű példát.
Nemrég (talán a múlt héten) érkezett a hír, hogy valakinek sikerült kitalálni a feles SD kártya-micro SD átalakítót...
Egész egyszerűen arról van szó, hogy az Apple (hordozható) gépek egy részéből nagyon kilóg az SD kártya. Egyszerűen nem volt helyük, hogy teljes méretű kártyafoglalatot használjanak. Később pedig már a megszokott alkatrészt használták. Nos néhány fiatalembernek kellett észrevenni a problémát, s elkezdtek pénzt gyűjteni a megvalósításra.
Ha még nem láttál ilyen átalakítót belülről, akkor elárulom, hogy semmi különleges. Két vékony műanyag lap közt néhány huzal. Semmi elektronika.

Manapság tehát az egész szabadalmi rendszer kerékkötője a fejlődésnek, nem pedig elősegítője.
Ahogyan egyébként a szerzői jogi törvény is, de ez egy külön történet... Valamelyik nap leírom azt is.