A kutya emberismerete

Legutóbbi költözésünk (még exel közös) alkalmával első dolgom volt, hogy kutya legyen a kertben. Nem csupán azért mert a kertes házhoz hozzá tartozik, hanem mert egyik kissebbségünk (s itt nem az etióp programozó matematikusokra gondolok) esetén is jelentős visszatartó erővel bír. Úgy gondoltam, hogy mindegy milyen, tudjon ugatni, majd lesz egy kölyök mellé, akit Én választok ki, s nevelek fel.

Node kissé elkanyarodtunk. Tehát délutánra áthordtuk a cuccot, némi pakolászás, alap dolgok (tisztálkodó eszközök, ágynemű, tiszta ruha) előkeresése, s persze az ágyak összerakása után nyugovóra tértünk.

Másnap reggel Ex elindult az állatmenhelyre, hogy hoz egy házőrzőt. Ez nem is volt olyan egyszerű a részéről, ugyanis félt a kutyáktól.
Gondoltam nem kell részleteznem a feladatot számára. Tévedtem.
Ugyanis útközben vásárolt szájkosarat és pórázt (nem volt, mivel panelbe nem engedtem kutyát tartani), gondolván hogy tömegközlekedéssel hazahozza (épp nem volt autónk). Sikerült kiválasztania egy megfelelőnek tűnő ebet.
Annyi megkötésem volt, hogy közepes termetű, hosszú szőrű, s keverék legyen (persze ha lehet akkor viszonylag fiatal is). Elmondása alapján kétszer végigjárta a telepet. Már első alkalommal is dugdosta ki a mancsát 2 kutya (testvérek) a kenel rácsai közt. Másodszorra is igen barátságosan viselkedett. Hát őt választotta. Illetve a kutya választotta gazdájának, hogy egész pontosak legyünk...

Az egyik gondozó (akinek a kedvenc kutyája volt) megszánta, és elhozta a furgonnal. Úgyis szerette volna megnézni hogy az alapvető feltételek megvannak-e (zárt kerítés, kutyaól). Bár kutyaól címén csupán egy fa doboz volt (előző tulaj hagyta ott), úgy látta hogy megfelel. Illetve szerintem inkább úgy látta hogy megfelelünk gazdának. :-)

Mint említettem ex félt a kutyáktól. Így a kertbe is úgy ment ki egy ideig, hogy az ebnek mindig mondta (kissé hisztérikus hangon), hogy "ne gyere közelebb, ne gyere közelebb". Vera (mert hogy ez a neve) ezt tudomásul vette, s nem erőltette.
Csakhogy kiskorú kitalálta, hogy vigyék el a kutyát sétálni... Városi gyerek (volt akkor) no. Így elmentek boltba, s vitték a házőrzőt is. Ex az út egyik oldalán, gyerek a másikon, pórázzal a kezében. :-)
Lányom kinn maradt a bolt előtt, tanítgatta a kutyának, az ül parancsot (ahogy mutattam neki). Jött az egyik helyi alkoholista, s valamit magyarázott borgőzös hangon. Kis kedvenc egyből odaállt, s kicsit rávicsorgott.
Ex azt látta (épp akkor jött ki), hogy a kutya vicsorog, de ahogy a gyerek hozzászól egyből barátságos vele. Ettől kezdve elfogadta. Kicsit meg is lepődött, mert 1 hét alatt ilyet nem látott tőle, addig azt hitte teljesen jámbor.
Persze az hogy megszeresse még eltartott egy ideig, de az alap már megvolt.

Pár szóban Vera előéletéről.
2 hetes korában került be a menhelyre (testvérével s anyjával együtt). 2 éves volt mikor elhoztuk, tehát ott nőtt fel. Így például nem tud játszani... A szórakozás nála abban merül ki, hogy elrohan, majd vissza ahhoz aki épp foglalkozik vele, s ezt ismétli.
Immár 8 éve nálunk (illetve már csak ex-nél) van.

Valójában igazán nagy meglepetést szerzett, ugyanis jó házőrző, gyerekkel barátságos, s elég intelligens is. Persze van 1-2 bogara, de az elviselhető.

Nos kissebbségünk (s itt megint nem a hazánkban élő japán bálnavadászokra gondolok) hamar "belopta magát" a szívébe. Nem kellett 2 hét, s meggyűlölte őket. Holott azelőtt nem is ismerte ezt az embertípust, s erre nem tanította senki.

Első évben (felújítás során) megfordult nálunk jónéhány ember. Elsősorban szállítók. Volt aki idegenkedett tőle, volt aki egyből odament megsimogatni. Alapvetően amíg ott volt valamelyikünk, addig barátságos.
Előfordult azonban, hogy ott kellett hagyni különböző emberekkel. Első affér egy asztalossegéddel volt, akit nem fogadott el. Hordta be az ablakokat, hisz ez volt a dolga (míg főnökével benn rendeztük az anyagiakat).
Valamiért Vera viszont úgy döntött, hogy nem megbízható. Így megállította az udvar közepén, s onnan se előre, se hátra... Nem bántotta, csak elé állt s vicsorgott.
Mint később kiderült valóban nem volt becsületes.

Összesen 3 alalommal fordult elő, hogy kutyánk a fogait mutogatta idegen előtt...
Ezután akit nem akart beengedni, azzal már mi sem nagyon álltunk szóba :-)

Lényegesen jobb emberismerők, mint mi.

Majd el felejtettem.
Köszönöm ezúto is a Rex Kutyaotthon Alapítvány-nak a Vera nevű házi kedvenc/házőrzőt.

Azóta sajnos úgy tűnik, hogy nem szeretnének kutyákat örökbe adni, ugyanis 2 éve annyit kértek egy hasonló jószágért, amennyiért majdnem egy fajtiszta kölyökkutyát lehetne venni. Míg Vera esetében 500 Forintos jelképes összeggel megelégedtek...